Dr. Margitai Györgyi
|
XX. század közepétôl
a tudósok újra felfigyeltek a növényekre, ugyanis a nagy számban
végzett epidemiológiai és migrációs vizsgálatok azt mutatták,
hogy rendkívül nagy különbségek vannak a krónikus betegségek
gyakoriságában Ázsia és a nyugati világ között 12.
A növényekre alapuló étrendet fogyasztó populációkban a kardiovaszkularis
betegségek, a hormonfüggô daganatok, az
oszteoporozisos törések és a menopauzalis tünetek
lényegesen ritkábban fordulnak elô. Az ázsiai populációk
étrendje merôben eltér a nálunk megszokottól: zsírszegény,
gabonákból, zöldségekbôl, gyümölcsökbôl áll,
és szójatermékekben rendkívül gazdag, ami pedig a fitoösztrogének
legfôbb forrása.
Mik is ezek a fitoösztrogének? Természetben elôforduló növényi vegyületek, közel 300 növénybôl mutatták ki, az étrendünk részét képezik. Struktúrájuk nagyon hasonló a 17-béta ösztradioléhoz. Nem szteroidok, hanem polifenolos vegyületek, 17 helyett csak 15 szénatomot tartalmaznak. Ez a hasonlóság teszi lehetôvé, hogy kapcsolódjanak az ösztrogén receptorokhoz, mintegy becsapva azokat, ui. sejtszinten nem tudják ugyanazt az erôteljes hatást kiváltani, mint az endogén vagy a szintetikus ösztrogének. A fitoösztrogének ösztrogén aktivitása gyenge, a 17-béta ösztradiol aktivitásának csak töredéke, azonban a szervezetben az endogén ösztrogéneknél magasabb, akár 100 szoros koncentrációban lehetnek jelen. Attól függôen, hogy a szervezetben milyen mennyiségben vannak jelen a fitoösztrogének és milyen koncentrációt mutatnak az endogén ösztrogének, befolyásolva az adott személy egyéni jellemzôitôl mint pl. a nem és a menopauzalis állapot ösztrogénagonista és antagonista hatásuk is lehet. A fitoösztrogének anyagcserére gyakorolt hatása nem csak az ösztrogén receptorokon keresztül történik. Számos kedvezô hatásuk az ösztrogénreceptorokat nem érintô metabolikus hatásaiknak tulajdonítható: befolyásolják az intracelluláris és a szteroid-metabolizáló enzimeket, a, fehérjeszintézist, a malignus sejtproliferációt, az angiogenezist, a kalcium transzportot, Na/K-ion ATP-ázt, a növekedési faktor hatását, a vaszkuláris simaizom sejteket, a lipidoxidációt és a sejtdifferenciációt. Ez nemcsak rák-védô szerepüket valószín űsíti, hanem más degenerativ betegségekben, mint pl. az iszkémiás szívbetegségben játszott protektiv szerepüket is. A fitoösztrogéneket kimutatták a vérben, vizeletben, epében, ondóban, nyálban, emlô aspirátumban, székletben. Számos osztálya közül az izoflavonok és a lignanok a legismertebbek. Az izoflavonok elsôdlegesen a hüvelyesekben, különösen a szójában, míg a lignanok a gabonafélékben, olajos magvakban, különösen a lenmagban találhatók nagy mennyiségben. A növényekben inaktív prekurzoraik (glikozidok) formájában vannak jelen. A bél mikroflórája a cukor reziduumot eltávolítja, ezáltal aktiválódnak. Az izoflavonok növényi prekurzorai : a Biochanin A és a Formononetin, a szója csiraállományában koncentrálódnak, ezekbôl a bélbaktériumok segítségével képzôdik a genisztein és a daidzein. A legfôbb növényi lignánok a szekoizolaricirezinol és a matairezinol (a gabonaszem rosttartalmú külsô rétegeiben lokalizálódnak, a hagyományos ôrlési technikák ezeket mind eltávolították megfosztva a fogyasztókat jótékony hatásaiktól), amelyekbôl a bélbaktériumok hatására a béltraktusban emlôs lignanok keletkeznek: enterodiol és az enterolakton. A fitoösztrogének a szteroid ösztrogénekhez hasonlóan belépnek az enterohepatikus körforgásba. A májban glukuronsavval vagy szulfáttal konjugálódnak, majd kiválasztódnak az epevezetéken keresztül, dekonjugálódnak a bélbaktériumok által és ismét felszívódnak. Egy részük eljut a vesébe, és a vizelettel választódik ki. Az epében és a vizeletben konjugált glukuronidok alakjában, a széklettel konjugálatlan formában választódnak ki. Minél nagyobb a prekurzorok táplálékkal történô bevitele, annál több fitoösztrogén választódik ki a vizelettel. A bél egyéni mikroflórája fontos szerepet játszik az fitoösztrogének biológiai hozzáférhetôségében, jelentôs egyéni különbségek vannak a metabolizmusukban. Antibiotikumok adása majdnem teljesen megszünteti a növényi prekurzorokból történô aktív metabolit képzôdést a bélben. A szervezetbôl való kiürülésük gyors, 1-3 napon belül teljes lehet, nem raktározódnak el a zsírszövetben. A fitoösztrogének fô táplálékforrása a szója és a len. A többi növényi táplálék a szójához és a lenhez képest elenyészô mennyiség ű fitoösztrogént tartalmaz. Azonban a viszonylag szegényes forrásból származó kis adagok nagy száma jelentôs mennyiséggé adódhat össze. Sok ázsiai populáció, 20-80 mg geniszteint fogyaszt naponta, amely majdnem teljes egészében szójából származik, míg az USA-ban a genisztein táplálékkal való bevitelét napi 1-3 mg-ra becsülték. A szójababok izoflavon tartalma a fajtától, terméstôl és az aratás évétôl függôen jelentôsen változik. Ráadásul a különbözô szójatermékek izoflavon tartalma is igen változó, ami a feldolgozás eltérô módjainak tulajdonítható.
Fitoösztrogének biológiai
hatásai és hatásmachanizmusuk
Ösztrogén és antiösztrogén
hatások Számos vizsgálat igazolta, hogy a fitoösztrogének kötôdnek az ösztrogén receptorokhoz. Bár affinitásuk és bioaktivitásuk jóval kisebb, mint az ösztradiolé, vagy a szintetikus ösztrogéneké, mégis ösztrogén hatásokat fejtenek ki állatokon, emberen és sejttenyészetekben. A legismertebb ösztrogén hatásuk az ausztráliai juhok ún. lóhere betegsége, ami terméketlenségi járványt okozott az l940-es években. Ezeknél az állatoknál petefészek cisztát, endometriozist és infertilitást találtak. Ezt a betegséget a nagymennyiség ű és egyoldalú bíborhere fogyasztása okozta, amibôl a juhok bélbaktériumai sok equolt(a daidzein egyik lebomlási termékét) állítottak elô. A fitoösztrogének termékenységre gyakorolt hatásában nagy spécies differenciák mutatkoznak. Az az adag, ami a juhokban zavarokat okozott, kancákban nem hozott változást és nagy fitoösztrogén mennyiség rendszeres fogyasztása sem okozott maradandó terméketlenséget tehenekben. Fogságban tartott gepárdokban viszont terméketlenséget és májbetegséget figyeltek meg magas izoflavon tartalmú táplálkozás mellett. Rágcsálókban az izoflavonok serkentik a méh növekedését Emberen a szója fogyasztásának semmilyen hatását nem tapasztalták a termékenységre. Az ösztradiol egyik fontos hatása, az implantáció indukálása a fitoösztrogének semmilyen koncentrációjával sem váltható ki. A fitoösztrogéneknek in vívó azonban határozott antiösztrogén hatásuk is van, mivel a táplálékkal nagy mennyiségben bejutó izoflavonok antagonizálhatják a szintetikus vagy természetes ösztrogének hatását. Az antiösztrogénhatás mechanizmusa nagyrészt tisztázatlan, de úgy t űnik csak intakt szervezetben érvényesül, sejttenyészetekben eddig nem tudták modellezni. Eldöntetlen kérdés, hogy emberen mi lesz az ellentétes hatások nettó effektusa. Az effektus a különbözô szervekben valószín űleg nem azonos és az endogén ösztrogének koncentrációjától függ. Például a hipoösztrogén posztmenopauzás nôknél elhanyagolható az endogén ösztrogén szint, a fitoösztrogének elfoglalva az ösztrogén receptorokat gyenge ösztrogén hatást fejtenek ki. Egy normálisan ösztrogenizált nôben az exogen fitoösztrogének receptor szinten versengeni fognak az endogén ösztrogénekkel, így gátolják az endogén hormonok hatását. A fitoösztrogének szelektív ösztrogén receptor modulátorként viselkednek (SERMs:Selectiv Estrogen Receptor Modulators). Ezeknek a SERM-eknek a legjobban ismert formája a Tamoxifen, amely antiösztrogén hatásokat fejt ki mind a mell, mind az agy esetében és ösztrogénagonista hatást fejt ki a csontra (javítja a csonts űr űséget) és a lipid profilra (csökkenti a koleszterin szintet). Enzimekre gyakorolt hatás A fitoösztrogének a szteroid bioszintézis és metabolizmus legfontosabb enzimeinek jelentôs részét kisebb vagy nagyobb mértékben gátolják. Valószín ű, hogy ezek az effektusok lényeges szerepet játszanak e vegyületek lehetséges betegség megelôzô hatásaiban Az enterolakton gátolja az aromatáz aktivitását. A természetes szubsztráttal, az androsztendionnal verseng az enzimért, ezáltal gátolja az androsztendion-ösztron átalakulást. A lignánok többsége csak gyenge inhibitor, azonban a zöldségekben, gyümölcsökben, bogyókban gazdag étrend ezeknek a vegyületeknek a bôsége miatt elégséges koncentrációt eredményezhet a zsírsejtekben vagy a ráksejtekben ahhoz, hogy csökkentse az ösztrogén dependens rák rizikóját. A geniszteinrôl kimutatták, hogy gátolja a 17 béta hidroxiszteroid dehidrogenázt. A daidzeinrôl megállapították, hogy gátolja a tesztoszteron, a pregnenolon, az ösztradiol, az epiandroszteron és dihidroepiandroszteron oxidációját, ami számottevôen befolyásolhatja a szteroid hatásokat az agyban és a szteroidok bioszintézisét a petefészkekben. A genisztein, a daidzein, a biochanin A és a formononetin erôsen gátolja a humán mitokondriális alkohol dehidrogenáz I enzimet (ADH), valamint metabolitjaik az aldehid dehidrogenáz (ALDH) enzimet. Ezeket a hatásokat a kinai népi orvoslásban már régóta felhasználják az alkoholizmus gyógyításában. A genisztein, az equol, a biochanin A , a daidzein, az enterodiol és az enterolakton gátolja az 5-alfa-reduktázt, ez a tesztoszteronnak az aktív 5-alfa dihidrotesztoszteronná alakulását gátolja. A genisztein gátolja a tirozin specifikus protein kinázokat és az ATP-t. A genisztein a topoizomeráz I és II és a protein hisztidin kináz aktivitását is gátolja. A tirozin kinázok és a topoizomerázok fontos szerepet játszanak a sejt proliferációban és transzformációban. A fitoösztrogének és az SHBG A fitoösztrogének serkentik az SHBG szintézisét a májban, a magasabb SHBG szintek csökkentik az ivarhormonok biológiai hatását. Minthogy az alacsony SHBG értékek nagyobb emlôrák rizikóval járnak, valószín ű, hogy a fitoösztrogének hatása a plazma SHBG termelésre egyike e vegyületek legfontosabb betegség megelôzô hatásainak. A fitoösztrogének és a menstruációs ciklus Premenopauzás nôkön napi 45 mg konjugált izoflavon fogyasztás szignifikánsan csökkentette a plazma LH és FSH szintjeit, enyhén, de statisztikailag szignifikáns mértékben meghosszabbodott a follikuláris fázis. Egy másik vizsgálatban, szintén premenopauzás nôkön az elôbbieken kívül a plazma ösztradiol és progeszteron és DHEAS szintje is csökkent, a menstruációs ciklus meghosszabbodott. Posztmenopauzás nôkön viszont napi 165 mg izoflavon fogyasztása sem befolyásolta a gonadotropinokat, legfeljebb a hüvely citológiában okozott csekély ösztrogén hatást. Egy másik vizsgálatban 25 posztmenopauzás nônek adtak 25 g szóját, 25 g lenmagot és 10 g kicsirázott magot/nap/fô adagban mindegyiket 2 héten keresztül, összesen 6 hétig. A táplálék kiegészítés ideje alatt a maturációs index progresszív emelkedést mutatott. Ez a hatás a táplálék kiegészítés megszüntetése után még két hétig tapasztalható volt, majd a maturációs index szépen, lassan visszacsökkent a kiindulási alaphoz. A fitoösztrogének hatásai a menstruációs ciklusra az eddigi vizsgálatok szerint enyhék és nem befolyásolják a humán fertilitást A fitoösztrogének hatása az angiogenezisre és a tumor invázióra. A genisztein gátolja az endotelsejtek proliferációját. Sejttenyészetet speciális stimulációnak tettek ki, ehhez 25 mikroM geniszteint adva az sejtpusztulást okozott, de alacsonyabb koncentrációk mellett a gátló hatás reverzibilis volt. A nyugvó sejteket a genisztein még 200 mikroM koncentrációban sem befolyásolta. Az új kapillárisok képzôdésének elôfeltétele az anya-ér bazális membránjának feloldódása proteolitikus enzimek és enzimgátlók finom szabályozása útján, amit endotél sejtek migrációja és inváziója követ Ennek a folyamatnak szinte valamennyi lépését képes a genisztein megakadályozni. Az angiogenezis gátlása a genisztein egyik legizgalmasabb hatása. Célbavivô molekulával kombinálva a genisztein nagyon hatékony nem-toxikus angiogenezis gátló lehet. A fitoösztrogének és az immunrendszer Sok növényi lignannak van antivirális, baktericid és fungisztatikus hatása. Nem ismert, hogy ezeknek a hatásoknak van-e valamilyen szerepük a növényen kívül, de feltételezhetô, hogy a lignanok (legalábbis a gyomor-béltraktusban) fontos protektív hatást fejtenek ki a patogén mikroorganizmusokkal szemben, mert ott koncentrációjuk nagyon magas lehet. Fitoösztrogének és a rák Emlôrák Az emlôrákos betegek és a nagy emlôrák rizikójú nôk kevés lignánt és izoflavont ürítenek, szemben azoknak a személyeknek a nagyobb ürítésével, akik olyan vidéken élnek, ahol a hormondependens rák elôfordulási gyakorisága csekély. A fitoösztrogének talán azáltal fejtik ki védô hatásukat az emlôrákkal szemben, hogy
A genisztein in vitro és in vívó is gátolja az emlôráksejtek szaporodását és in vitro gátolja egy nagy metasztatikus hajlamú mamma karcinoma sejtvonal invázióját. A genisztein antikarcinogén hatása valószín űleg annak tulajdonítható, hogy gátolja a protein tirozin kinázokat és az. angiogenezist. Mindezen pozitív hatások ellenére, szem elôtt kell tartanunk, hogy a fitoösztrogének gyenge ösztrogének és bizonyos kísérleti feltételek mellett mindig stimulálják a sejtproliferációt és az ösztrogénfüggô gén expressziót. Ezt a hatást az ösztrogén receptorok közvetítik. A fitoösztrogéneknek az emlôrák veszélyét csökkentô legtöbb, vagy talán minden hatása függetlennek t űnik az ösztrogén receptorokat is magukba foglaló jelátadó rendszertôl. Fitoösztrogének és a prosztatarák Japánban és néhány más ázsiai országban, annak ellenére, hogy a látens és kis, non-infiltrativ prosztatarák elôfordulási aránya ugyanolyan, mint a nyugati országokban, a mortalitás alacsony. A kisebb mortalitást a fitoösztrogének okozhatják, melyek gátolják a látens karcinomák növekedését. Sejttenyészetben a genisztein és a biochanin-A az androgén-dependens és independens prosztata ráksejtek szaporodását egyaránt gátolja. A genisztein a prosztata rák növekedését gátolhatja a tirozin kináz növekedési faktorokkal vagy a topoizomeráz II-vel való interferencia útján, vagy esetleg az angiogenezis gátlásával. A genisztein enterolakton gátolja az 5 alfa reduktázt, ezzel gátolja a tesztoszteron-5 alfa dihidrotesztoszteron átalakulást, ami csökkenti az intracelluláris androgén hatást a prosztatában és lassítja a prosztataráksejtek szaporodását. A prosztatarák ritkábban fordul elô adventista férfiak körében, akik sok babot, lencsét, borsót és szárított gyümölcsöt esznek, a japán származású hawaii férfiak körében, akik sok rizst és tofut fogyasztanak. A férfiak prosztata nedvének fitoösztrogén szintje Angliában a legalacsonyabb, a prosztatarák elôfordulása viszont itt a legmagasabb. Mindezek arra engednek következtetni, hogy az izoflavonoidokban gazdag szója termékek vagy a lignánokban gazdag teljes ôrlés ű rozskenyér fogyasztása megelôzheti a prosztatarákot Gasztrointesztinális rák A lignánok protektív hatást fejtenek ki a vastagbélrákkal szemben is. Sok lignan található azoknak a vizeletében, akik a colon karcinóma rizikóját csökkentô étrendet fogyasztottak vagy olyan vidéken élnek, ahol a colon karcinóma rizikója alacsony. Japánban a colon karcinóma rizikója azokon a vidékeken alacsony, ahol sok tofut fogyasztanak. Úgy t űnik, hogy a reproduktív faktorok szerepet játszanak a colon karcinóma kifejlôdésében, ösztrogén receptorokat találtak a mukozában, az adenomatozus polipokban és a ráksejtekben. Koncentrációjuk alacsony, de megfelel annak, ami az egészséges emlôszövetben található. Posztmenopauzás nôknél az ösztrogén pótlás csökkenti a bélrákos mortalitási arányt. Az antiösztrogén kezelés tamoxifennel viszont fokozza a nôk colon karcinómás rizikóját. Ezek az eredmények felvetik annak a lehetôségét, hogy a fitoösztrogének protektiv szerepet játszhatnak a vastagbél karcinogenezisében. Valószín ű, hogy a fitoösztrogének és prekurzoraik koncentrációja magas a colon ascendensben, de számottevô mennyiségben fordulnak elô a székletben is, különösen vegetáriánusok székletében. Mivel ezek a fitoösztrogének konjugálatlan formában vannak jelen a vastagbélben, minden valószín űség szerint biológiai hatásokat fejtenek ki a nyálkahártya sejtekre. A genisztein, és a biochanin -A gátolja a gyomor, a nyelôcsô és a vastagbél ráksejtjeinek proliferációját. Sejttenyészetekben sok különbözô colon karcinóma sejtvonalat vizsgáltak, ezekben a genisztein gátolta a proliferációjukat. Egyéb rákellenes hatások A genisztein gátolja a sejt ciklust és a differenciálódás hatékony induktora sok leukémia és melanoma sejttipusban, melyek proliferációját erôteljesen gátolja. B sejtes leukémiás egerek kezelésében a geniszteint monoklonalis antigénnel juttatták célba a B sejtspecifikus CD19 receptorhoz. A maximális tolerált dózis l0%-a elegendô volt a humán BCP leukémia sejtek 99,999%-ának elpusztítására, ami 100%-ban tartós tünetmentes túlélést biztosított egy egyébként kivétel nélkül fatális leukémiában A genisztein nagyon fontos tulajdonsága az angiogenezis gátlása. Ha megfelelô antitesthez kapcsolva sikerülne célba juttatni a szolid tumorokba behatoló kapillárisokhoz, akkor egy általános rákellenes gyógyszert lehetne kifejleszteni Fitoösztrogének és a szívbetegség A szójafogyasztás plazma lipid csökkentô hatása régóta ismeretes. Clarkson és munkatársai m űvi úton posztmenopauzássá tett cynomolgus majmokon összehasonlították a fitoösztrogének (SBE) és a CEE hatását a plazma lipoprotein koncentrációkra vonatkoztatva. A majmokat mérsékelten aterogenikus diétával tápláltak. A kontroll csoport fitoösztrogénmentes szójaizolátumot kapott. 12 hónap után mind az SBE, mind a CEE csoportban szignifikánsan és egyenérték űen csökkent a teljes koleszterin, az LDL és VLDL szint. Az SBE növelte a HDL koncentrációt, míg ugyanez a hatás a CEE-vel kapcsolatban nem volt észlelhetô. A plazma triglicerid koncentrációk emelkedtek CEE és nem szignifikánsan, de csökkentek SBE hatására. A plazma lipid értékek javítása szempontjából a fitoösztrogének kis dózisai elônyösebbek, mint a nagy adagok A fitoösztrogének gátolják az arterioszklerotikus plakkok képzôdését, a trombocita aggregációt. Az ösztrogénekéhez hasonló értágító hatását is megfigyelték: a genisztein gátolja a trombin által indukált Ca-ion belépést a sejtekbe, de nem befolyásolja a belsô raktárakból történô Ca-ion felszabadulást. A simaizmok kontrakciója függ a Ca-ion koncentrációtól, a genisztein ezért simaizom elernyesztô hatással rendelkezik. Menopauza Becsült adatok szerint a nyugati nôk 75 %-a tapasztal hôhullámot az elsô posztmenopauzás évben és 25 %-ukra ez még 5 évvel késôbb is kihatással van. Japán nôk körében észlelhetô klimaxos tünetek, különösen a hôhullámok nem okoznak ilyen komoly problémát. A japán nyelvben nincs a hôhullámnak megfelelô szó. A japán nôk fitoösztrogénben gazdag étrendje ezt a jelenséget magyarázhatja, mintegy 100-szor annyi izoflavont ürítenek a vizeletükkel, mint az amerikai nôk. Posztmenopauzás nôknek randomizált, kettôs vak elrendezésben szójalisztet vagy fehérítetlen búzalisztet adtak 12 héten keresztül. Mindkét csoportban emelkedtek a vizelet fitoösztrogén értékei, a szójás csoportban nagyobb mértékben. A hôhullámok mindkét csoportban szignifikánsan csökkentek, a szójaliszt csoportban 40%-kal, a búzaliszt csoportban pedig 25%-kal (a szójalisztes csoportban hamarabb állt be a hatás) és a Kuppermann indexek pontszáma is csökkent, a vaginalis érettségi index azonban változatlan maradt. A vizsgálat végén a tüneteket illetôen nem volt szignifikáns eltérés a két csoport között., ezt nagy valószín űséggel nem a placebo effektus okozta, bár ezzel is mindig számolni kell a menopauzás tünetekkel kapcsolatban, hanem az, hogy Ausztráliában a búzalisztet gyakran dúsítják szójaliszttel. Adlercreutz szerint a szója és lenmag adása szignifikánsan pozitív hatású a hôhullámokra és a hüvelyszárazságra, amit az SHBG szint szignifikáns emelkedése kísér. 10 mg geniszteint tartalmazó 10 g szójafehérje naponta kétszer adva csökkentette a pre- és posztmenopauzás nôk ösztrogénhiányos tüneteit, javította az általános tüneteket és az alvásminôséget. A szérum alkalikus foszfatáz is csökkent, ami a csontokra irányuló hatásra utal. Oszteoporozis A klimaxos tüneteken kívül az oszteoporozissal kapcsolatos törések gyakorisága is kisebb Ázsiában, mint a legtöbb nyugati országban.. A japán nôk combnyak csonttömege ugyan kisebb, mégis lényegesen ritkábban fordulnak elô törések. Az oszteoporozis komoly problémává kezd válni a japán társadalomban és mostanában már a posztmenopauzás periódus korai szakában elkezdôdik. Ennek oka lehet, hogy egyre többen térnek a hagyományos étrendrôl a nyugatiasabb jelleg ű ételekre, aminek következtében háttérbe szorulnak az izoflavonokban gazdag tápanyagok. . Felmérték a csípôtörések gyakoriságát Hong Kongban és az USA-ban: 85 éves vagy annál idôsebb férfiak és nôk esetében a csípôtörések aránya Hong Kongban egyharmada az USA-ban megállapítottnak. Közvetett bizonyítékot szolgáltat a fitoösztrogének csontanyagcserére gyakorolt hatására vonatkozóan az ipriflavon (szintetikus izoflavon, fô metabolitja a daidzein). Fokozza a csont képzôdését és gátolja a csontreszorpciót. Az ipriflavon megakadályozza a csontvesztést a GnRH analógot használó premenopauzás nôkben, valamint a posztmenopauzás nôkben mind a normál, mind a csökkent csontállományúaknál. Az ipriflavon vizsgálati eredményei csak óvatosan extrapolálhatók a fitoösztrogének hatásaira, mivel az ipriflavon adagjai a legtöbb vizsgálatban lényegesen magasabbak (200-600 mg/nap), mint a fitoösztrogének kizárólag a táplálékkal bevitt szintjei. Posztmenopauzában lévô nôk 6 hónapig szójaproteinben gazdag diétát kaptak. A csont ásványianyag tartalma és s űr űsége szignifikánsan emelkedett szemben a kazeint kapó kontroll csoportéval. Olyan elképzelések is vannak, hogy a szója fogyasztás az ösztrogén hatásoktól független mechanizmusokkal véd a csontvesztéssel szemben. Elôször is a szójaételek jó kálcium források, másodszor, a magas szójafehérje tartalmú diéta megelôzheti a magas állati fehérje tartalmú diéta okozta kálciumvesztést a vizelettel. Összehasonlítva a kálciumvesztést szója fehérje és állati fehérje fogyasztása esetén az állati fehérjét fogyasztó személyeknél 50%-kal nagyobb kálcium vesztést találtak, mint a szójafogyasztóknál. Lehetséges-e rákkeltô hatás? Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a fitoösztrogének rákot idéznének elô. A japánok plazmájában mért magas értékek, az emlô-, prosztata és colon karcinóma alacsony elôfordulási aránya mellett szintén arra engednek következtetni, hogy a szójafogyasztás nem jár ilyen természet ű veszélyekkel. Konklúziók Az eddigi kutatások szerint a fitoösztrogéneknek nincsenek káros hatásaik, és nagy lehetôségeket ígérnek a preventív orvoslás számára. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy az ázsiai populáció étkezési szokása nemcsak a nagy mennyiség ű szójafogyasztásban tér el a nyugatitól, hanem abban is, hogy rendkívül zsírszegény, legnagyobb részét gabonák, zöldségek, gyümölcsök teszik ki és csak mutatóban, díszítésként fogyasztanak húst. Valószín űleg ennek köszönhetôen magasabb az átlagéletkoruk, és öregkorukat sem kénytelenek a nyugati kultúrákra oly jellemzô krónikus és degeneratív betegségekkel megnyomorítani. |
|
Irodalomjegyzék: 1. Mindy S. Kurzer, Xia Xu: Dietary phytoestrogens. Annu. Rev. Nutr. 17:353-81,1997. 2. Doris M. Tham, Christopher D. Gardner, William L. Haskell:Potential Health Benefits of Dietary Phytoestrogens:A Review of the Clinical, Epidemiological, and Mechanistic Evidence. Journal of Clinical Endocrinology and Metebolism, Vol. 83, No.7. 2223-2234, 1998. 3. R. Mackey, J. Eden: Phytoestrogens and the menopause. Climacteric I:302-308, 1998. 4. Herman Adlercreutz and Witold Mazur: Phyto-oestrogens and Western Diseases. The Finnish Medical Society DUODECIM, Ann Med 29, 95-120, 1997. 5. David Ingram, K. Sanders, M. Kolybaba, D. Lopez: Case-control study of phyto-oestrogens and breast cancer. The Lancet, Vol 350. 990-994, October 4, 1997. 6. G. Wilcox: The effect of soy on menopausal symptoms. Progress in the Management of the Menopause, 268-276. 7.S.A. Bingham, C. Atkinson, J. Liggins, L. Bluck, A. Coward: Phyto-oesstrogens: where are we now? British Journal of Nutrition, 79. 393-406, 1998. 8. Mark Messina, Stephen Barnes, Kenneth D. Setchell: Phyto-oestrogens and breast cancer. The Lancet, Vol 350. 971-972. October 4, 1997. 9. C.L. Hughes, J.M. Cline, M.S. Anthony, J.D. Wagner T.B. Clarkson: Dietary soy phytoestrogens and the health of menopausal women: overview and evidence of cardioprotection from studies in non-human primates. Progress in the management of the menopause, 30-39. 10. M.S. Morton, K. Griffiths: Epidemiology of phytoestrogens and cancer. Management of the Menopause. 81-91, 11. M.L. Brandi: Az ipriflavon hatásmechanizmusa. Chinoin, 1996. 12. M.S. Morton and K. Griffiths: Epidemiology of phytoestrogens and cancer. The management of the menopause, 81-92. 13. A. Cassidy, S. Bingham, K.Setchell: Biological effects of a diet of soy protein rich in isoflavones on the menstrual cycle of premenopausal women. Am.J.Clin.Nutr. 60:333-340, 1994. 14. T.B. Clarkson: Clinical and animal studies of phytoestrogen effects |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése