Állatokon és az élő szervezeten kívül (in
vitro) végzett laboratóriumi vizsgálatok járványtani
és kísérleti bizonyítékai azt sugallják, hogy az ember egészségében a
fitoösztrogének védő szerepet játszhatnak. A fitoösztrogének növényi
vegyületek, amelyek kötődnek az ösztrogén receptorokhoz és gyenge ösztrogén
hatást mutatnak (ösztrogén a méh nyálkahártyájának a pete befogadására
alkalmas előkészítését ciklusosan kiváltó hormon). Az érdeklődés a
fitoösztrogének két fő csoportjára irányul, az izoflavonokra és a
lignanokra. Felvetődött a fitoösztrogének lehetséges szerepe a szív- és
érrendszeri betegségekben, a csontritkulásnál, a női változás korának tüneteiben,
az emlő, a vastagbél és a prosztata rosszindulatú daganatainál. A fitoösztrogének
szerepe a rák megelőzésében részben a hormonhatásuknak, de a sejtszaporodást
gátló potenciáljuknak és oxidáció elleni (antioxidáns) aktivitásuknak is
tulajdonítható.
A fitoösztrogének csoportjából főként a szójababban,
szója termékekben és néhány más hüvelyes növényben található
izoflavonokat tanulmányozták a legkiterjedtebben. A lignanok jelen vannak a
legtöbb rostban gazdag élelmiszerben, és Európában a fitoösztrogének
izoflavonoknál fontosabb forrásai lehetnek.
Ez az EU által támogatott FAIR projekt a különböző élelmiszerek
fitoösztrogén tartalmának meghatározására, az ember anyagcseréjének változásaira,
és vastagbél, az emlő és a prosztata szövetében kifejtett rákellenes hatásra
terjed ki.
Különböző hüvelyesek, magvak, diófélék, italok (pl. sör,
tea és kávé), gyümölcsök, bogyók és zöldségfélék fitoösztrogén
tartalmát analizálják. Ez a projekt megerősítette, hogy a lenmag a lignanok
leggazdagabb forrása, és hogy a rozsban van a teljes szemek közül a
legnagyobb koncentráció. Jó fitoösztrogén forrásként azonosították a lóhere-,
a napraforgó- és a szezámmagot is, és a diófélék (ideérve a földimogyorót
is), a földieper és a tök alkalmas élelmiszerek az étrend fitoösztrogén
tartalmának növelésére.
A már elfogyasztott fitoösztrogéneket a baktériumok a bélben
lebontják. A projekt szemlélteti a fitoösztrogének lebontásának egyének közötti
széles variációit és az étrend jelentős hatását erre a metabolizmusra.
Ezeknek a lebontási változatoknak kapcsolatuk lehet a betegségek kockázatával,
mert az eredeti vegyületeknek és a bakteriális lebontási termékeknek (metabolitoknak)
eltérő a biológiai aktivitásuk.
A projekt egy kis emberi tanulmányban szemlélteti, hogy
kilenc szelet friss rozskenyér napi fogyasztása két hétig nem csökkentette
jelentősen a vér limfocitáinak (fehérvérsejtek egyik csoportja) genetikus károsodását
és nem módosította a vérplazma antioxidáns aktivitását. azonban a rozs
preventív potenciálját (de nem a szójáét) patkánykísérletekben
megfigyelték. Tekintetbe véve mind a lignanokat a teljes szemben, mind a szója
izoflavonokat, oki szerepükre következtetés nem vonható le, és valószínűleg
az ezeket tartalmazó élelmiszerek más komponensei is közrejátszanak.
Ezeknek az eredményeknek további részletei és a projekt más szempontjai
a koordinátortól szerezhetők meg.Forrás:
http://www.mete.mtesz.hu/ffe4/docs/ffe43301hp16.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése